Kerülni kell-e a húzós kérdéseket a baloldalon?

A kritikai baloldal jelenét, jövőjét és gondolkodásmódját meghatározó témák sokasága hever előttünk az asztalon. Gyakran azt tapasztaljuk azonban, hogy ezek a témák és vitapontok vagy elsikkadnak a „szürke hétköznapokban”, vagy ellenkezőleg: a cselekvési potenciál fenntartása és a mozgalmi egység nevében szándékosan szőnyeg alá söprik őket. „Szeressük egymást gyerekek!” „Mindenkire szükség van!” „A közös pontokra koncentráljunk!”

A heves csatározások általában a közösségi média egy-egy cikke vagy posztja alatt robbannak ki – sokszor nem kis frusztráció és az ilyen fórumokra jellemző valamennyi negatív kísérőjelenség társaságában. Ez a helyzet tovább erősíti sokakban azt a meggyőződést, hogy viták helyett először cselekedni kell – a nagy kérdések megválaszolására pedig majd ráérünk később. De valóban így van ez? Fel kell-e tennünk és ki kell-e éleznünk a rendszerkritikai mozgalmak sorsát meghatározó kellemetlen kérdéseket? Egyáltalán létezik-e olyan, hogy „A baloldal”, vagy helyesebb volna inkább „baloldalakról” beszélni többes számban, amelyeknek gyakorta nem túl sok közük van egymáshoz – így veszekedniük sem érdemes?

„Sikerült-e a baloldal gondolkodásmódjának és a rendszerkritikus politikának átlépnie a helyi keretekből egy globális szintre?” – teszi fel az egyik ilyen kényes kérdést KISS VIKTOR, aki ANTAL ATTILA politológussal és CSIGÓ PÉTER szociológussal beszélgetett új könyve kapcsán a PTI-TEM podcastjában. 


Kiss Viktor könyve itt érhető el:
https://napvilagkiado.eu/termek/kivul-belul-egy-uj-politikai-logika/


Az adásban még szóba kerül:

- Hogyan képzeljük el az antagonizmust? Mit tesz ehhez hozzá a pszichoanalitikus megközelítés?
- Hányféle baloldal létezik valójában? És honnan tudhatjuk, melyiknek van igaza?
- Mi az összefüggés a politikai konfliktus és a politikai cselekvés között? 
- Miért az új jobboldal érez rá inkább a mai korszak fő folyamataira, miért sikeresebb a világ megértésében? Elfogadható-e egyáltalán a „baloldal lemaradásának” tézise?
- Mi az oka annak, hogy miközben egyre inkább rendszerkritikus, antikapitalista retorika jelenik meg a baloldali közéletben, valójában sem a cselekedetek, sem az intézmények nem ebbe az irányba hatnak? Nem az-e a legnagyobb problémája a mai baloldalnak, hogy retorikájában forradalmi, gyakorlatában pedig moderált és beilleszkedő?
- Van-e direkt kapcsolat a (társadalom)elméleti és a politikai gyakorlat között, érdemes-e úgy tenni, mintha előbbiből következne bármi az utóbbira nézve?


POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET
HONLAP * FACEBOOK * HÍRLEVÉL * TÁMOGATÁS


Photo credit: Unsplash
Audio credit: Music by TimMoor from Pixabay